Tisztelt Honlaplátogatók!

Köszöntöm Önöket messze földön híres télűző-tavaszköszöntő népszokásunk, a Busójárás honlapján. Részint abból az óriási megtiszteltetésből kifolyólag, hogy 2009 őszén az UNESCO, vagyis az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete az emberiség szellemi kulturális örökségének részévé nyilvánította e tradíciónkat, úgy gondoltuk: az utóbbi években annyi információ, érdekesség, néprajzi adalék gyűlt össze e farsangi szokásunkról, hogy érdemes külön weblapot szentelni ezeknek az értékeknek – részint pedig azért, hogy hivatalosan, elismerten is az emberiség kultúrkincsévé vált, évszázados múltra visszatekintő, ma is élő népszokásunkról minél többet tudhassanak meg azok is, akik még nem látták közelről.

Amikor Sir Edmund Hillaryt, a Mount Everestet először meghódító új-zélandi utazót arról faggatták, miért küzdötte fel magát e roppant magaslatra, a világhírű utazó így felelt: „Mert ott volt.” Ahogy a világ teteje „ott volt”, a Busójárás „itt van”, ebben a több mint 900 éves Duna-parti kisvárosban: ettől egyedi és semmi máshoz sem hasonlítható e látványosság. Bár globalizálódó világunkban ma már bármilyen fesztiválról, nagyrendezvényről pillanatok alatt több órányi kiváló minőségű kép- és hanganyaghoz férhetünk hozzá, Mohács méltán nagyhírű népszokása is csak úgy jelenthet valódi és összetett élményt, ha itt, nálunk, a kisfarsangtól Húshagyókeddig tartó hat nap során igyekszik valaki elvegyülni a sokezerfős forgatagban. Túlzás nélkül állíthatom: az egzakt, számokhoz, adatokhoz vagy éppen a dolgok pénzre válthatóságához ragaszkodó XXI. századi ember furcsa jelenségeket tapasztal ilyenkor magán: valami különös, megmagyarázhatatlan érzés járja át a maszkos sereglet láttán, a hatalmas máglyatűz közelében, a fülsiketítő kereplők, ágyúk és a tüzes sokac muzsika hangja hallatán. Vallom: birkabundát és maszkot öltve nem csupán a hétköznapok embere változik át, hanem egy kicsit mindenki más is, aki Mohácson farsangol. Igen, talán ahhoz hasonlóan érezhetjük ilyenkor magunkat, mint évezredekkel ezelőtt élt, a világot kevéssé ismerő, felfedezni-megérteni igyekvő őseink, akik még valódi tisztelettel fordultak a természet és annak félelmetes erői felé. Bár több mint kétszáz évvel ezelőtt a horvátság egyik népcsoportja, a Mohácson a XVIII. század végén megtelepült katolikus sokacok indították útjára e hagyományt, idővel egyre többen csatlakoztak hozzá, s ma már egész Mohács magáénak érzi. Vallom: válságokkal küzdő világunkban a Busójárás különleges közösségteremtő és -megtartó erővel bír.

Tisztelt Honlaplátogatók, az évről-évre nagyobb érdeklődéssel kísért népünnepélyünk megrendezésekor két dolog vezérel minket: egyrészt ragaszkodunk a népszokás eredeti elemeinek és külsőségeinek megtartásához, másrészt – éppen a látogatók növekvő számára tekintettel – minden alkalommal színesebb programokkal, rendezvényekkel igyekszünk idecsábítani a hazai és külföldi turistákat. E webes tartalmakat is úgy próbáltuk összeállítani, hogy Önök a maga teljességében ismerhessék meg ezt a télűző alakoskodást, annak kialakulását, múltját, jelenét és mindazt, ami kíséri, körülveszi: a busót magát, felszerelését, eszközeit, a maszkos csoportok szerveződését, a farsang lebonyolításának egészét, főbb mozzanatait. Szintén a Busójárás iránti növekvő érdeklődés láttán jutottunk arra az elhatározásra, hogy azok is közelről ismerhessék meg e népszokásunkat, akik nem farsang idején látogatnak el hozzánk: e gondolat jegyében különleges látványosság, egy Busóház és Busóudvar kialakításába fogtunk.

Tisztelt Honlaplátogatók, őszintén remélem, hogy a Busójárás iránti érdeklődésük mihamarabb személyes látogatás formájában is testet ölt: jöjjenek el hozzánk, nézzék meg a mohácsi farsangot. Éljék és érezzék át annak semmi máshoz sem hasonlító hangulatát! 

Szekó József
polgármester